Két
éve azt sem tudtam az ország melyik sarkában van Szegvár. Egy
fellobbanó szerelem delejes ereje és egy régi szerető, a rádiózás
csábítása vitt ebbe a pár ezer lelkes, csongrádi, kis faluba. Mire
kipakoltam a holmimat már csak a rádió maradt. Elfogyott a pénz, a
mágneses erő visszájára fordult, taszítássá vált.
Öreg barátom csippentett egyet a szemével, megpödörte bajszát és csendesen így szólt: ez hülye vicc volt.
Augusztus
elején, nagy rongyrázás közepette, kezdte el adásait az újsütetű
rádióállomás. Volt ott pezsgő, meg stand-up, meg frontember, még
országgyűlési képviselő is!
Ami hiányzott, az a szakmai alázat és
hozzáértés. Például: hónapokig olvashatott híreket egy beszédhibás
bemondó, ennél már nincs lejjebb! És ez olyan „kereskedelmi rádiós”! (A kocsmában mindenki ezen röhögött.)
Hogy
honnan szalajtották a széles eszű főszerkesztőt, nem tudom, de rádiót
csak a hangszóró félóli oldaláról látott, ha látott. (a hallgatók
érdekében remélem, nem eszik meg egy kiló sót a stúdióban.)
Nem telt
bele fél év és minden hozzáértőt, kipenderített.
Öreg barátom összevonta szemöldökét, megpödörte bajszát és így szólt: ez hülye vicc volt.
Szegvár
a vizek falva! Az arzénes vizek falva! Orvosolandó a gondot, a tavaszon
húsz arzénszűrős kancsót osztott ki a vöröskereszt. Gondolom, majd
körbeadjuk. Ritka az a nap, amikor nincs valami gebasz a vízellátással.
Hetenként egyszer kialszik a villany és „hála” a markológépeknek néha
egy-egy gázcső is áldozatul esik a szorgos munkának. Még a mobiltelefon
jele is csak elvétve jut be a faluba. Nincs benzinkút, nincs épeszű áron
dolgozó bankjegy kiadó automata. Még a szombati piac sem létezik.
Szegvár akkor kerül a hírekbe, ha valakit agyba-főbe vernek, ha szatír
garázdálkodik, vagy vasúti baleset történik. Itt valóban megállt az idő.
Az álló idő éber őre a településvezető, Biztos abban, hogy ő állította
elő a passzát szelet, ő lelte meg elsőnek a csőben a lukat. Még a
jobbító szándékú levelekre sem válaszol. Ez parasztság! (itt kérek
elnézést az állattartóktól, a fölművesektől, főleg a szembe
szomszédomtól, Dezsőtől) Polgármesterünk, egyes szám első személyben
éli életét. Települése meg haldoklik.
Öreg barátom összevonta szemöldökét, földhöz vágta sapkáját és így kiáltott: ez hülye vicc volt.
De
itt vannak „szegvárikumaink”! Jó pékek sütnek jó kenyeret. Az
iparcikkboltban mindent lehet kapni, vagy semmit – ki honnan nézi.
Páratlan a kocsikeréknyi sajtos lángos. Jó kocsmákban jól megmérik a jó
italokat. A fáradt kőműves minden este fél hétkor az rtl-re kapcsol a
Zsuzsi-kocsmában, a három elválaszthatatlan barát örömére. Egyesületek
ápolják a hagyományokat egy fillér támogatás nélkül. A nyár derekán
zenei fesztivál vonzza közönségét. Van fiatal muzeológusunk, bárkit
örömmel kalauzol el a szélmalomba, vagy a faluházba, van katolikus
papunk, aki küldetésének tartja az ördögűzést. Arra is volt már példa,
hogy az Erdélyből való lelkiismeretes körorvos asszony is elmosolyodott.
De
vannak menekülő fiatalok, akik használható tudásukat külföldön
kamatoztatják, a hazai ellehetetlenülés helyett. És vannak asszonyok,
akik használhatatlan képzettséggel a „lehúzásra” tették fel életüket.
Öreg barátom szerint ez már nem vicc, kihörpinti borát és haza indul!
Megyek én is, szép álmokat Szegváriak!
HIL
Hozzászólások egy közösségi oldalról idemásolva:
Gajda Zoltán Lehet, hogy ilyen lehet, hogy nem ki hogy
látja szegvárt de mi így szeretjük a polgármesterünk meg csak csinál valamit
mert szépülünk csak még kell egy kis idő.
Vigh Jánosné
Szegvár, én így szeretlek, ahogy
vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hír Lap Örülők annak, hogy Zoltán is, meg te is így
szereted, de én, mint "gyüttment" mást látok, talán többet?? , nem
tudom. De az írásom így kezdődik: Szerintem...
Lukács Istvánné Szerintem Szegváron nem állt meg az idő, a
település nem haldoklik. Igenis fejlődik, akinek szeme van az látja és
tapasztalja. Intézményeink megújultak, parkjaink szépülnek, a szennyvíz
csatornahálózat kiépítése is folyamatban van. A közel 34 civil szervezetünk is
programokkal várja a lakosságot. Az idelátogató turista, barát, rokon pozitívan
értékeli a falu fejlődését. Szegvárt mi nagyon szeretjük!
Gajda Zoltán A kocsmából sok mindent nem lehet látni
különösen a boros kancsó mögül