Falusi rezsicsökkentés

Országos a vita a rezsicsökkentésről. Aláírjuk, ne írjuk alá a kétharmados gyülekezet íveit? Másfél millióan aláírták, hogy ez baromi jó dolog. a többi magyar meg csak „befelé örül”. Kivéve, ha falun él! Ez csupán a lakosság 40%-a. A vita egyik sarkalatos pontja, hogy egy kis falu, lakóit mennyiben érinti ez az egész.

Vegyük sorba: A távfűtés díjcsökkentése nem annyira! Hisz távolság az van, fűtés csak akkor, ha szenet, fát, vagy kilós ruhát rakunk a tűzre. A reklámújság nem jó, alig ég és sok a hamuja. Ki is írtam a postaládámra, hogy nem kérek reklámot, a levélszekrényre ragasztott címkére valaki ráírta, miért? Hát ezért.

Táv meleg víz: az meg mi?

Na majd a villany: Menj végig este a falun, csupa sötét ablak. Itt mindenki a tyúkokkal kél és nyugszik. Talán az utcai lámpa jut olcsóbban delejhez? Sajna nem, nem „lakossági fogyasztó”.

Beszélik nyáron csökken a víz és csatorna díj. Ezért az arzénes „ivóvízért” pofátlanság pénzt kérni, viszont a Vöröskereszt kiosztott vagy húsz kancsót, arzénszűrővel. (kb. 4500-an élünk itt). Csoda-e, ha alig iszunk vizet?! (csak csendesen jegyzem meg, hogy Szolnokon az artézi kutakra kitették az írást, hogy nem ivóvíz, magas az arzén tartalom ott is.).

A csatorna az egészen más. Csatorna ugyanis nincs, most épülget.

De milyen leleményes a magyar! Spórol ahol tud. Csak ebben a hónapban komoly pénzt takarítottunk meg, mert egyik nap gáz nincs, a másik nap a víz nem folyik, aztán meg fordítva. Ritka öröm egy-egy áramszünet, vagy kábeltévé hiba. Ilyenkor a mérők állnak, nem számolnak, nem mérnek.

Mi pedig lubickolunk a XXI. század langyos vizében – olcsóbban.