2022. március 29., kedd

 Ez az életpálya nekünk nem pálya

Nem örültek beszélgető társaim annak, hogy nevük, iskolájuk neve, helye nyilvánosságra kerüljön. Tartanak attól, hogy hátrányuk lehet belőle. Ez nem is alaptalan, mert mint egyikük elmondta: "Ha valakit kirúgnak, hiába megy el másik iskolába, minden központosítva van, tudni fogják róla, hogy ő volt a renitens, és nem veszik fel. És ez így is lesz, amíg ez a központosított rendszer van."


 

Márta egy Pest-megyei középiskola tanára. Szakmája elismert képviselője, tanít, ír, publikál. A diákjai imádják.

- Körülbelül hányan lehetnek a sztrájkolók ?

- Negyven százalék, vagy ötven, de ez azt jelenti, hogy például a végzős osztályok óráit megtartják, mivel a végzősöknek van még körülbelül egy hónapjuk, hat hetük az érettségiig. Bizonyos órákat nem tartanak meg. Van egy táblázat minden napra, hogy a helyettesítéseket az igazgatóhelyettes meg tudja csinálni. És ezt előre mindig táblázatba beírja mindenki, hogy igen, nem.

 - Azt gondoltam, hogy leáll az egész iskola, mindenki hazamegy.

- Nem, nem, semmiképpen sem.

- A legfontosabb követelések?

- Mindenkinek más. Van, aki a pályája elején van, az nyilván más motiválja, mint aki a pályája végén van. Például ha lehetek személyes, akkor engem leginkább a gyerekek terhei zavarnak, mert a gyerekeknek heti harmincöt, harminchat órája van. Azért az nagyon sok, hogyha megnézzük főleg, hogy minimum egy nyelvvizsga kötelező nekik. Oké, hogy kétszáz éve tanulják a nyelvet, de akkor is le kell vizsgázniuk.  Heti harminchat óra az iskolában és akkor ha naponta csak egy órát tanul otthon a gyerek, akkor már réges-rég túlteljesítette a szülei egy negyven órás munkahelyét.

 - A másik, ami nagyon bántó, az, hogy meg van osztva a pedagógus társadalom, hiszen a szakközépiskolákat kivették a közalkalmazotti jogviszonyból és tanáraik többet keresnek, azzal a felkiáltással, hogy ők  piaci alapon működő szakmákat tanítanak. Ugyanazt a munkát végző szakközépiskolai tanár többet keres, mint egy gimnáziumi tanár. Ez sem egy rokonszenves dolog.

 - Jutalomra nincs lehetőség, semmire soha. Tehát hogyha van egy országos tanulmányi versenyen induló diákja, akkor épp úgy nem kap semmit, mint aki lógatja a lábát és nulla pluszt csinál. Tehát, hogy nincs megkülönböztetés. Reménytelen, nincs motiváció vagy köszönet, se karácsonykor, se pedagógusnapkor, semmikor.

- Iszonyúan megnőtt az adminisztráció. Ránk kényszerítettek például egy Kréta nevezetű rendszert, amiben vezetni kell az órákat, és ez annyira nehézkes. Egészen más rendszert, egységes rendszert használnak Európában, amiben mi nem vagyunk benne, és a miénk az sokkal agyatlanabb.

Az ötven órás közösségi munka nyilvántartási is terhet jelent.

- Miért pont most háború idején, parlamenti választás előtt?

- Ha nekem megmagyarázza valaki, hogy a háború hogy függ össze a tanári sztrájkkal, akkor megeszem a kalapom. Nem most kezdődött, ugye 2016-ban kezdődött, amikor elfogyott a cérna. Ugyanis mindig az van, hogy nekünk állandóan tekintettel kell lenni a szülőre, tekintettel a gyerekre. És mi tekintettel voltunk. Csak az a baj, hogy fogyni kezdett az a korosztály, aki a derék had volt. Elkezdtek elmenni nyugdíjba. És nincs utánpótlás. Például úgy van nálunk matektanár, hogy egy másik iskolából elcsábítottuk, ahol most nincs.

- Milyen megoldással lennétek elégedettek?

- Üljön le velünk valaki tárgyalni, ott kezdjük! Merthogy eddig senki nem tárgyalt velünk érdemben.

Krisztina egy Duna menti városban tanít. Képzett mesterpedagógus, mindene a munkája. Nem sztrájkol, mert nem sztrájkolhat. A miértjét így magyarázza:

 - Kiadták február 11 én ezt a sztrájktörvényt - 36/2022 törvény 1 § 8 bekezdés - fejből tudjuk. Akik SNI ( sajátos nevelési igényű, mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása a szerk.) gyerekekkel foglalkoznak azok nem sztrájkolhatnak. A mi iskolánkba enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek járnak, tehát abszolút ránk vonatkozik ez a bekezdés. Minden óránkat meg kell hogy tartsuk, nekünk nem szabad sztrájkolni. 

- Amúgy sztrájkolnál?

- Azt hiszem igen.

- Mi a kiváltó ok?

- Azt gondolom, hogy most volt az utolsó csepp a pohárban. Ahogy így beszélgetek a kollégáimmal - van köztük mindenféle korosztály - elkeseredettek, hogy mi már sztrájkolni sem sztrájkolhatunk, meg mi vagyunk a társadalom alja. Az első online oktatástól kezdődően, a másodikon át annyira ellenünk hangolódtak a szülők, hogy nem csinálunk itthon semmit, csak kávézgatunk és ők dolgoznak a pedagógusok helyett.  Már mindenki utált bennünket.  És akkor sztrájkolni sem lehet, például a jobb fizetésért.

Van olyan pályakezdő kollégám aki nettó száznyolcvanezret keres, és ha beteg a gyerek, táppénzre megy csak százötvenezret visz haza. Az albérletét alig tudja kifizetni.
Vagyunk mi, a negyvenes korosztály, akik gyerekeik miatt is érintettek vagyunk. Brutális mennyiségű tananyaggal küzdenek meg, heti harmincöt tanórájuk van a középiskolában. Amikor a pedagógusnak huszonhat órája van egy héten. Egy első osztályos gyerek huszonöt órát ül az iskolában, minden héten.
Nemcsak, az óraszámuk magas de belezsúfolnak olyan mennyiségű tananyagot amihez legkevesebb elsajátítást és begyakorlást tartalmazó tanórát rendelnek. Képtelenség, hogy elmélyüljön az a szorzótábla vagy az alapműveltséghez tartozó olvasási készség.  Elvesztek a gyerekek is.

Melyik ujját harapja meg a pedagógus? Térjen el a tantervtől és inkább tudjon a gyerek, vagy csináljon mindent pontosan a tanterv szerint és akkor belebukik. Ez a szorongás kíséri mindegyikőnket.

- Van valóban életpálya modell számotokra, vagy csak beszélnek róla?
- Megcsinálták nálunk is a nagyobb fizetés reményében. Harminc éve a pályán lévő pedagógusok nekiálltak, rákészül fél évet, megcsinálták, három hónapon át lelkiismeretesen töltögeti fel a kötelező részeket az internetes felületre. A végén elkészült  egy hatvan oldal körüli szakdolgozat. Fél egy év elteltével meglátogatnak és egy háromfős bizottság kilenc indikátor alapján pontoz, százalékot állapít meg. Úgy emlékszem  60 %  fölött átmentél és lehetsz gyakornokból pedagógus I, vagy pedagógus I ből pedagógus II. Tíz-tizenkét ezer forinttal lesz több a fizetésed. Hol van itt az arányosság a ráfordított idő és magasabb fizetés között? Sehol. Ez nekünk nem  pálya ez maga az élet! Arról nem beszélve, hogy a családtól veszed el ezt az időt, mert ezt a munkát otthon végzed.

- Béremelés?
- Van az alapfizetésünk és kapunk pótlékokat. Például osztályfőnöki pótlék, gyógypedagógiai pótlék és ágazati pótlék. Ezt az ágazati pótlékot emelték meg tíz százalékkal. A pótlékokról tudni kell, hogy bármikor adhatják és bármikor el is vehetik és meghatározott időre adják. Szóval nem a fizetésünket emelték meg.
- Egész héten kockás ingben jártunk. A gyerekek eléggé internet függők, hallottak erről, bár enyhén értelmi fogyatékosok, azt mondták, hogy igazunk van. Nyilván őket a lógás motiválta, de szívesen otthon maradtak volna.


Foto:

 

---------------------------------------------------------------------------------

 Mit akarnak a pedagógusok?

az állami intézményfenntartó központ átszervezését

a szakmai, gazdasági és munkáltatói önállóság visszaadását

a heti óraszám meghatározását legfeljebb heti 22 órában

a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők többletjuttatását

az átlagon felüli teljesítmény elismerését bérpótlék (444.hu)


2022. március 9., szerda

 Recipe ferrum


Orosz órára helyettest kaptunk Erdélyiné személyben, aki a tanulószobásokat próbálta serkenteni leckéjük megírására, délutánonként. A tananyag feldolgozásában nem tudott segíteni, mivel a sakkon kívül semmihez sem értett - de ahhoz nagyon. Viszont igen hangosan volt képes rikácsolni, rémületbe ejtve környezetét. Amikor nem riogatta hangjával a terem diákjait  Csonka bácsival vívott késhegyig menő csatákat. Jó barátok voltak. Szerettük ha sakkozott, mert addig is csendben volt így  zavartalanul olvashattuk Giovanni Boccaccio Dekameronját a pad alatt. Ez volt az egyetlen könyv az ajánlott irodalomból, melyet mindenki elolvasott, akadt aki többször is.

Most azonban orosz óránkra jött be. Az osztály zöme nem volt tanulószobás, azt sem tudták ki ez az nő és mit akar itt. Kiderült, hogy oroszt helyettesíteni jött, meg az is, hogy egy kukkot sem tud ezen a nyelven, Ilyenformán a feleltetés lehetetlenné vált. Kiegyenesedtünk székeinken és nyugodtan tekintettünk az elkövetkező negyvenöt perc élé, itt baj nem érhet minket.  "Tapír" legújabb írását olvasta fel csekély érdeklődés közepette,  a Rita subaszőnyeget hurkolt a padon, a Mühlhauser  végre rásózott egy farmert a hokis Jean-ra. Mások hangosan beszélgettek nem törődve a katedrán kotló hisztérikával. Nem szívelhette a kirekesztést, rikácsolásba kezdett és annyira saját hatása alá került, hogy összeomlott a dobogón és elveszítette az eszméletét.

Dermedt csend. Elsőnek Kraszna a "Tapír" kapott észbe a maga módján az utolsó padban. Hüvelykujját lefelé fordítva fitogtatta latinos műveltségét: "recipe ferrum" . Röhög az osztály. Kiszi - az osztály KISZ titkára - magához ragadta a kezdeményesért. Majd azt mondtam rohant az igazgatói irodába jelenteni a történtek, de mivel kicsit duci volt csupán sietősre vette.

Kántorné, az igazgató helyettese, érkezett elsőnek, aztán a fél tanári kar.  Bármikor máskor szívesen láttuk volna, mert hatalmas keblei megmozgatták a serdülő fiú tanulók fantáziáját. A kémia tanárnő szalmiákszeszért szaladt a közeli szertárba. Egy szippantás és felápolták az eszméletlen tanerőt, kikísérték a teremből. Az igazgató-helyettes asszony erős esküvel fogadta, hogy egy diák nem sok annyi sem érettségizik le a negyedik b-ből. Komolyan vettük a fenyegetést, a néhány perce még kárörvendően röhögő osztály alaposan begyulladt. Világnézet óra a következő, Csonka bácsival. Körbe raktuk az asztalokat. Latolgattuk a kilátásba helyezett büntetés komolyságát.

Senki nem merte -  még a háta mögött sem -  így szólítani dr. Csonka Ferenc latin-magyar szakos gimnáziumi tanárt. Ha megjelent makulátlan, sötétkék köpenyében a hosszú folyosó végén, az egész emelet elcsendesedett, még a Mühlhauser sem árulta tovább a "Tangón" vett Lee farmerokat.  Alacsony termet, köpcös alkat, erősen kopaszodott. Orra alatt tömött bajuszt viselt és szigorú tekintettel pásztázta a diáknépet, bozontos szemöldöke alól. Mindenkit magázott. Igazi régi vágású tanát - így tartották róla. Általában latint tanított, számunkra negyedikben a "világnézetünk alapjai" tárgyat oktatta. Szöges ellentétben állott az ő tanári gondolkodása, megjelenése, viselkedése és a tananyagban foglalt dialektikus materializmus.  Rémülten vettük észre, hogy az osztályajtóban áll. Azonnal elült a zsivaj, igyekeztünk az asztalokon át a helyünkre eljutni. Megvárta míg elhelyezkedünk, a konzervatív, kimért, mindig higgadt tanárember így szólt:

- Mit vagytok besz@rva, már jól van az öreglány, csak a vércukra esett le. Csak úgy zuhantak le a megkönnyebbülés mázsás kövei, szinte hallani lehetett. Pontosan tudta, hogy most erre van szükségünk.

Hogy a fegyelmen eset csorbát is kiköszörülje, Tapír barátommal kaptunk egy-egy intőt a következő szöveggel: "Órán a pad tetején ugrált"
Drága anyám nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen, amikor aláírta.

 A szerencse legkisebbik fia

Kati néni kedves, mosolygós soványka tanárnő volt, számolatlan kisgyermekkel a családjában. Ám minden kedvessége nyomtalanul eltűnt, amikor szaktárgyára került a sor. Megígérte, hogy ha nem tanulunk, megbuktatja Rita lánybarátomat és engem is. Úgy ahogy összekaptuk magunkat kicsi kettessel és nagy tanári jóindulattal befejeztük az utolsó tanévet.

 Hét ágra sütött a nap, megmártóztunk a vízben, ittunk egy pikoló világost a Bíbicben. Három nap alatt tisztességesen lebarnultam és elsajátítottam a Pitagorasz-tétel bizonyítását. Az érettségi szünet hátralévő részében ki-ki alapon birkóztuk a matekkal. Valahogy nem jutottam tovább. Mondtam is a Ritának, hogy a harmincnyolc tételből csak a  Pitagoraszt  tudom, de azt nagyon.

 Hétfőn reggel nyolckor kezdődött az írásbeli. De nem nekem, mert én fél kilenckor ébredtem. Kati néni meg az osztályfőnököm a lépcső tetején állva  tördelték a kezüket, figyelték az érkező villamosokat, hátha pont ezzel érkezem. Tízre már be is értem a gimibe. Már csak egy tollat kellett kölcsönkérnem és az esélytelenek nyugalmával írhattam a dolgozatomat. Kevesebb időm maradt a dolgozatírásra, de nem kerültem időzavarba, mert  a papírra vethető tudományom sem volt sok. Utolsónak érkeztem és elsőnek adtam be a dolgozatot. Egy harmatgyenge kettessel léptem tovább a szóbeli felé.

 A folyosón gyülekezik a 4c osztály a matek szóbelire. "Anuzia" még most is magol, örök eminens. Névsor szerint haladunk, Rita előtt hívnak be. Vadidegen emberek ülnek egy hosszú, piros drapériával letakart asztal mögött. Kati néni a matektanárnő az egyetlen ismerős. Előtte legyező alakban kiterítve mind a harmincnyolc tétel. Szuggerálom a cetliket és az egyik láthatóan kijjebb áll a többitől. Ez a jel, kihúzom. Nem hiszek a szememnek: Ismertesse a Pitagorasz-tétel bizonyítását. Az egyetlen tétel, melyet kidolgoztam, megtanultam.  Gyorsan leülök az első padba, egyfolytában azon rugózok, hogy én vagyok a szerencse legkisebbik fia. Kimegyek a táblához, levezetem a tételt, kapok egy négyest. Kati néni szerint illúzió lenne, ha kettesnél jobb matematika jegy kerülne az érettségi bizonyítványomba. Így is lett. Mázlimat széltében hosszában meséltem csodálkozó csemetéimnek.

Csak a harminc éves érettségi találkozónkon mesélte a Rita, hogy anyukája jó barátnője volt a matek tanárnőnek és így jutott el hozzá az információ, hogy csak ezt az egy tételt sikerült megtanulnom. Ezért "csúszott" előrébb pont a Pitagorasz-tétel bizonyítás a tételsorból.

Ennyit a szerencse legkisebbik fiáról.

A Fagin

(Tomorisoknak  szeretettel)

Az angyalföldi általános iskolában szájról szájra járt ez a mondóka: Aszalai, Gattyán, Verdes, Ördög, Bujdos a Bokorba. A suliban régóta tanító tanárok neveiből fabrikálta  egy öreg diák a szöveget. Ebben a névsorban nem szerepel a tornatanár neve, pedig  régi bútor, és megérdemelné.

Ferenczi tanár úr (népszerű nevén Fagin, Charles Dickens hőse után), közel járt az ötvenhez. Inas, hórihorgas termetét könnyű volt felismerni, kimagasodott a tanárok közül. Télen - nyáron kerékpárral jött az iskolába.

Testnevelési óráin szigorú rendet követelt. - (külön volt tornaóra a fiúknak és külön a lányoknak). Ha a szülő gyermeke felmentését kérte a testnevelési óráról, beírta az ellenőrző könyvbe. Ferenci tanár úr a tornából felmentett lustákkal hosszú tornapadokat cipeltetett a három kézilabda pályányi udvar egyik végéből a másikba, mondván, kell az a kis mozgás.

 A tornaszerkót tornazsákban hoztuk - vittük. Ezt a fontos taneszközt gyakorlott szülők, erős anyagból, sűrű öltésekkel varrták össze és masszív húzózsinórral látták el. Az erős kivitelt az indokolta, hogy bizonyos nézeteltéréseket "tornazsák párbaj" útján rendeztünk. A zsák tartalma: egy pár tornacsuka, szigorúan fekete színű klott gatya, szappantartó, benne szappan (soha nem használtuk), fehér atlétatrikó - komoly sérülést nem okozott. A madzagnál fogva meglengetett zsákkal ütöttük egymást, ahol értük. Íratlan törvény, csak tanítás után és az iskola előtt folyhatott a küzdelem. Így nem eset csorba a suli tekintélyén, de mindenki láthatta a meccset és ünnepelhette a győztest. Kisebb konfliktusokat a "nagytízpercben" rendeztük. Hajrá bunyó, szenzáció kiáltások közepette állta körül az udvar porában hempergőket az érdeklődő ifjúság.

 Tornasorban és kartávolságnyira álltunk az iskolaudvaron. Ha nem volt nyílegyenes a sor, Fagin megkérdezte:
- Hogy állsz ott a sor végén, mint az őrült kakadu madara?
Jaj volt annak, akinek koszos volt a tornatrikója.

- Azt várod, hogy tavasszal a Duna mossa le rólad azt a  trikót ? - tette fel a költői kérdést nem alaptalanul, mert 1965-ben úgy megáradt a folyó, hogy az egész iskola összes tornaruháját kimoshatta volna. A tornateremben árvízkárosult családok húzták meg magukat.  A birkózó szőnyegeken aludtak - a víz elmosta a házaikat.

A Thalmann utcai lakótelep négyemeletes házsora és a Rákos-patak között, egy mélyebben fekvő játszótér kedvelt helye volt az esti bandázásoknak. Akkor ezt arénázásnak hívták. Dumáltunk, énekeltünk, gitároztunk. Zsembera Jóska épp az Égi lovast játszotta Jolana gitárján. Áhítattal hallgattuk, míg közeledni nem látszott az esti rendőrjárőr. Amikor hallótávolságon belül értek a fakabátok, Józsi "átváltott" a Poljuskára. A hallgatóság figyelme alábbhagyott, de a rendőrök csak a hallásukra hagyatkozhattak a növekvő esti sötétségben.

 A gödör kialakítása meggátolta az eltévedt focilabdák kigurulását a játszóhelyről. De nem akadályozta meg, hogy az árvíz miatt visszaduzzadt Rákos-patak ne áztassa át a töltést, szutykos Duna-vízzel töltve meg a játszótér gödrét. Több, mint egy futball pályányi terület vált ezáltal stranddá. A szomszédos "nyolcemeletes" ház erkélyeiről aggódó szülők nézték a felszabadultan pancsoló srácokat és rettegtek, hogy miféle bőrfertőzést hoz haza a csemete. Jelentem, semmifélét!

 A legnagyobb játszóterünk a Duna volt. A Csavargyár utcán át  percek alatt a vízhez értünk. Itt a Fóka-öbölben szerettünk igazán úszni, fejeseket ugrálni (semmi köze a hideg égövi ragadozóhoz, a Folyamszabályzó és Kavicsikotró Vállalat telephelyén lubickoltunk). Idegeneknek tilos a bemenet, így a tábla fehér alapon vörös betűi. Mi az hogy idegenek?! Mi nem vagyunk idegenek, itt mi bennszülöttek vagyunk, őslakosok.  A betongyár csak jóval később jött ide. A tiltó szövegnek nyomatékot adva, a bányató gazos partján elpilledt rendőrjárőr poroszkált. A rekkenő hőségben, állig begombolt zubbonyukban elég szerencsétlenül festett. Főleg a hűs vízből figyelve. Csendben szakadt róluk a víz. Nem pazarolták véges energiáikat kiabálásra, csak az öklüket rázták, meg a gumibotjukkal hadonásztak. Hangosan röhögtük ki a zsernyákokat. Utolsó erejüket összeszedve vonszolták be magukat a Mosoly utcai rendőrőrsre, leadták a szolgálatot és mentek a Dagályba fürdeni. A Dagály hivatalosan Szabadság strandfürdő. Egymás közt csak "néplavórnak" csúfoltuk. Volt is egy mondóka: aki a Dagály vizét issza, a saját vízét issza vissza. Úgyhogy pont jó volt a hekusoknak. Amikor a Fóka-öbölben komolyabb munkák folytak, számunkra is csak a Dagály maradt. Pénzünk nem volt belépőre, de a Duna felöli kerítésen átmászva teljes jogú födővendéggé váltunk. Ilyenkor a "palánk bérlettel" mentünk be.

Az öbölbéli fürdés, úszás közben forgott a szemünk mint a villamos kerék, mert megesett, hogy a vízi rendészet "rocsója" (roham csónak) behatolt a területünkre. Ez már komolyabb ellenfél volt, a lefáradt parti jardnál. Mikor megjelent zajos teknőjük az öböl bejáratánál, gyorsan kimenekültünk a partra. Jól kiröhögtük a vízi buzerátorokat. Akkor lettünk volna igazán bajban, ha egyszerre jönnek a parton és a vízen. Akkor nem tudtunk volna hova menekülni, menthetetlenül bevisznek. De hát nem volt ennyi eszük, hiszen rendőrök, ebben bízhattunk.

A víz mellett a szárazföldön is találtunk látnivalót. A közeli fűz-erdőt a népnyelv "szüzesnek" nevezte el. A név kötelez! Bár azok a hölgyek akikkel a Csavargyár utcai munkásszálló lakói a szüzesben múlatták az időt csak távoli emlékképekben idézhették fel érintetlenségüket. Az ágak közt leskelődve a mi anatómiai ismereteink időről időre gyarapodtak. 

Az iskolai munkát is előre vitte ez a terület. Amennyiben a köpőcsövezés része a tanagyagnak. Hitünk szerint nagyon is, hisz nyomás hatására a csőben lévő tárgy elmozdul. Biztosan van a fizika tudományának olyan fejezete, amely ezt pontosan, szakszerűen vezeti le. Számunkra elég volt a szánkban megpuhított tarhonya - más néven úttörő gombóc

Itt helyezték el a fővárosi kórházak összes szemetét, hulladékát. Csodás üvegcsöveket túrtunk ki ezzel helyettesítettük a töltő cerkát. Az üvegcső hosszabb volt és pontosabban lehetett célozni a táblánál szenvedőre. arról nem is beszélve, ha Verdes tanár úr megtalálta nálunk, nem volt gyanús. Eleinte! Később komolyan kellett rejtegetni a titkos fegyvert. A tökéletes megoldás a gondosan gyűjtött kosárka virágmag és az üvegcső volt. Most V.I.P lakótelep takarja a hajdani szemétdombokat, akik itt vásárolnak nehéz pénzért otthont, mit sem tudnak erről.

A Meder utcán át pedig a szúnyog-szigetre úszhattunk át. Csak jóval később tudok meg, hogy ez félsziget, nem járható kőrbe. A Hapci motoros hetvenöt fillérért átvitt volna, de ennyi pénzt abban a hónapban együttvéve sem láttunk. Ruháinkat a fejünkre kötöztük és úszva tettük meg azt a kb. száz métert.


2021. október 30., szombat

 Ma sincs tej...

...meg holnap sem lesz. A Csomádi tehenészetből biztosan nem.
Teljesen vége van a dolognak, befejeztem - mondta Merész Sándor. Október hetedikén elviszik a farmról a tejelő teheneket. Csak kínlódok a munkaerővel két vagy három év óta. Nem akarnak az állatokkal dolgozni, elviszi az építőipar őket.
Hét ember ment el egy éven belül. Elvégzett egy OKJ-s tanfolyamot, kiszállt a mezőgazdasági technikus a traktorból és elment villanyszerelőnek. A tejes fiú kiszállt a kocsiból és ment asztalosnak. A harmadik itt tanulta ki a biogáz kezelést, elment a metróba légtechnikát szerelni.
Két dolgos cigányt is felfogadtunk, de hamarosan elmentek az építőiparba. Ott ha csak a lapát végéra támaszkodik akkor is keres negyvenezret.


Tele a sajtó olyan cikkekkel melyek a mezőgazdasági munkaerőhiány taglalják:
"Havi nettó 260 ezer forintért sem találni mezőgazdasági munkást." (normális fizetés, nagyon közel van a nettó átlagkeresethez mely 282.000 Ft, a szerk.)
"Odáig jutottunk, hogy már azt sem nagyon zavarjuk el, aki nem végzi rendesen a munkáját, még megfedni sem nagyon merjük, nehogy odébb álljon - fogalmaz a Magyar Zöldség - Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke, Apáti Ferenc."
"Sokkoló adat, hogy a mezőgazdaságban tízből kilenc gazda szakemberhiánnyal küzd. Ennek oka, hogy évente kevesebb, mint 500 diák végez mezőgépész területen, noha ennek közel tízszeresére, legalább 4 800 főre lenne szüksége az ágazatnak."
- Hogyan jutottunk ide?
- Hetvenháromban kezdtem itt Csomádon. Hatszáz család élt itt és hatszáz tehenet tartottak .
Most az a baj, hogy büdös, hogy zajos, hogy rámegyünk az útra a traktorral. A kutyát nem tudja sétáltatni a határban mert porolok neki. A településekről kitiltották a mezőgazdaságot. Csak ipar kell. Még ház legyen, még gyár legyen. Okosak a fiatalok, nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni, az unokáim sem akarják a borjút megsimogatni.  Csak nyomkodják azt a k***va telefont, meg a számítógépet. Nem kell hajnalba kelni, nem kell a sz@rt taposni, nincs felelősség. Állatokkal szakmai alázat nélkül nem lehet dolgozni.

Megkönnyeztük már egyszer kétszer a feleségemmel.

Zátonyra futott egy jól kitalált, remekül működő, sikeres tejértékesítési rendszer. A vevők imádták. Marad nekünk a "bolti tej". Aki egyszer is megkóstolta tudja, hogy nem egyenértékű a frissen fejt tej és a dobozba zár. Bár a NÉBIH állítja hogy : " Semmi más beavatkozást nem végeznek, a tejhez semmit sem adhatnak, és nem vehetnek el belőle. A tejzsírbeállítás az egyetlen beavatkozás a tej beltartalmi értékeinek megváltoztatására, "

Hát a tehén még a tejzsírt is maga állítja be.


forrás: eduline.hu, agrárvilág
szerkesztett változata megjelent a Kistérség Magazin 2021 októberi számában

2021. június 8., kedd

 Remélem nem csak a csoportkörig tart az olimpia... 

Bíró Blanka Vácrátóton nőtt fel és a Váci NKSE-ben kezdett kézilabdázni. Itt fejlődött élvonalbeli kapussá. A most huszonhat esztendős játékos máris figyelemre méltó sikereket tudhat magáénak. A Vácot töltött évek alatt sikerült bekerülnie a felnőtt válogatottba. Öt éve lépett először pályára világversenyen, a hazai rendezésű, Európa-bajnokságon. Még abban az évben átigazolt a Ferencvárosba. Következő évben, a kecskeméti Magyar Kupa döntőjében Bíró Blankának ítélték a "Torna legjobb kapusa" címet. A 2017 esztendő további sikereket is hozott a tehetséges hálóőrnek. Csapatával megnyerte a Magyar kupát és a Bajnokok ligája legjobb fiatal játékosa kitüntető címet is megkapta.
Tavaly őt választották meg az Év kézilabdázójának.  Múlt év novemberében a válogatott kapus újabb, két évre írt alá Fradi női kézilabdacsapatának.


- Megvallom a női kézilabda RABJA vagyok, így csupa nagy betűvel. A tesóm a Vasasban kézilabdázott és szinte a Fáy utcában éltünk. Az idők múltával sok minden megváltozott ami a játékot illet, többek között a mai meccseket nem nevezhetem úri dámák tea-délutánjának.
- Igen a játék nagyon felgyorsult nekem, mint kapusnak, az a szerencsém, hogy a játékosokkal fizikai kontaktjaim nincsenek, hacsak a bivalyerős lövéseket nem említem. Rendesen megsuhintják a labdát a lányok, de ebben nőttem fel, megszoktam, nem új számomra, bár nem mindig kellemes.



- A kézilabda a versenyzőknek sport, a nézőknek szórakozás. A járvány miatt üres lelátók előtt játszani olyan lehet, mint színielőadást tartani kongó nézőtérrel. Ezt meg lehet szokni?
- Szerencsére az utolsó pár fordulót már nézők előtt játszottuk, megszokni nem lehet, mindig nagyon rossz üres csarnokban játszani. Annyit azonban megtanultunk, hogy aki rövidebb idő alatt, jobban alkalmazkodik az kerül ki győztesen. Nem agyaltunk rajta, elfogadtuk, de tény nagyon jó újra közönség előtt játszani.

- Nagyon úgy tűnik, hogy a Tokiói olimpián sem lehetnek jelen nézők.
- Nem tudom, hány magyar szurkoló buzdította volna a csapatot, nem gondolom, hogy túl sokan lennének, de mit mondtam, elfogadjuk.

- Látlak a pályán, a lányok mennek előre mint a gőzhenger te pedig ott állsz egyedül a kapud előtt. Tennél valamit, segítenél és nincs rá lehetőséged.
- Ha megy elől a támadójáték akkor nincs gond, sikeresek lányok. Ez az idő nekem arra van, hogy szusszanjak egyet, feltöltődjek egy sikeres védésből, regenerálódásra használom, erőt gyűjtök, elfelejtem a kapott gólt. Ha eredménytelenek a támadások, akkor bizony benne van az emberben ez a tehetetlen érzése.



- Meccs közben a szájakról leolvasható "gyerünk" , "meg tudod csinálni" , "csak így tovább" élsz ezzel, vagy szakember segít átlendülni a holtpontokon?
- Persze, én is mondom a magamét a mérkőzés hevében, főleg, ha gólt kapok. A védekezés fontos része, hogy szóban "igazgatom" a védőket, segítve ezzel is a helyezkedést, a sikeres védekezést. A kommunikáció a kézilabdában nagyon szükséges és fontos dolog. A kapuból folyamatosan mondom az instrukciókat a lányoknak, lehet, hogy egy szó is segít, amit fél füllel hall meg a védő.
Amikor üresek voltak a lelátók ezt tisztán hallottuk, most a közönség buzdítása elnyomja, csak mi halljuk a pályán.

- Mondják, hogy a profi sport a versenysport sok áldozatot kíván, lemondással jár. Az utóbbi időben mi az amit szívesen megtettél volna, de végül is beáldoztad?
- Nem tudok ilyet mondani, úgy rendeztem be az életemet, hogy mindent a kézilabdának rendeltem alá. Ez volt a természetes már a kezdetektől. Az iskolai bulik, kirándulások tizedikes koromtól elmaradtak. Megtörtént, hogy visszatérve a suliba mesélték, hogy milyen jó lett volna, ha én is ott vagyok, de egy-egy bulinál a kézilabda sokkal, de sokkal többet tud adni. Ha áldozatot hozok is nem kesergek tudom, hogy ez ezzel jár.

- Arról pontos képet alkothatunk hogyan készültök, játszotok hiszen látjuk a közvetítéseket, de hogyan ünnepeltetek például a csodás győri győzelem után?
- A győri meccs után sok időnk nem volt ünnepelni, nem volt bulizás, mert szombaton ismét pályára léptünk. Ezután minden meccsen már az aranyéremért mentünk mindenki érezte ennek a súlyát. Arra figyeltünk, hogy erőt gyűjtsünk. Pihentünk, készültünk a következő meccsre. Reméljük, hogy a bajnokság utolsó meccse után önfeledten ünnepelhetünk. Az évzáró keretein belül biztosan lesz valami, de addig még van három meccs.



- Ha abbahagyod a profi sportot hova fordítod az életedet, gondolkodsz ezen ?
- Egyelőre nem, a gimnáziumot is ezért választottam, mert nem volt semmi konkrét elképzelésem. Úgy vagyok vele, hogy bízom abban, hogy a kézilabda által kialakulhat majd valami.

- Vegyük elő a kristálygömböt, mit jósolsz az olimpiára?
- Ez egy nagyon jó kérdés, elég kemény csoportba kerültünk, abban bízom ,hogy nem csak a csoportkörig tart az olimpia, hanem tovább is talpon tudunk maradni.

- Így legyen!


Forrás: Wikipédia
Fotók: Facebook
Megjelent a Kistérség újság májusi számában

 

 

 

 

2021. május 10., hétfő

Uram vigyél engem oda, ahol nekem dolgom van


Az Erdőkertesi Faluház és Könyvtár zárva. Tessék csengetni hirdeti egy nyomógomb fölé ragasztott cetli. Megnyomom, bemegyek, maszkom van, fertőtlenítem a kezeimet - kötelező. Alig csukom be magam mögött az ajtót már nyitom is újra, mert beszélgetőtársam, az új igazgató - Szőke Zoltán - egy jókor forgószéket cipel - tele van mindkét keze - és viszi az irodájába. Követem.
- Ez egy érdekes helyzet amibe került...
- Bocsánat kérhetem, hogy tegeződjünk, úgy érzem ezt a baráti hangnemet megengedhetjük magunknak.
- ...egy biztos környezetet hagytál magad mögött, - ahol jól feltaláltad magad -  és egy vadonatúj területre léptél át.
- Tizenkét éves korom óta foglalkozom a színházzal, televízióval, szinkronnal idestova negyven éve. Negyven év munkájának nem fordítottam hátat, de a televíziózás ebbéli lezárásával véget ért valami. Már nem éreztem jól magam abban a közegben.
- Milyen lehetőségek adódtak a váltása?
- Nem voltak alternatívák! Az élet megtanított arra, hogy ne vacilláljak. Ha megszületik bennem egy döntés és sokáig rágódom rajta az ugyanannyira nem egészséges, mintha benne maradnék abban a kondérban, hagynám, hogy égjen alatta a tűz és fortyogjon körülöttem a lé.  Ha érzek egy elhívást, nagyon rövid mérlegelés után tudok dönteni. A kihívás és a megújhodás az ami nagyon izgalmas, felpezsdíti az ember életét. Ha ugyanazt a fát vágom már huszonkettedik - huszonharmadik éve akkor megkóstolnék valami mást is. Igen, lehetnék formatervező grafikus is, a képesítésem éppen megvan hozzá, de a középiskolában jobban vonzott hogy létrehozzak magam körül egy olyan kis csapatot aki velem tart, együtt játszunk. Alakítottunk amatőr színjátszó csoportokat, ebben szerettem mindig is lubickolni.
- És itt megtaláltad azt a közösséget akikkel együtt játszhatsz?
- Ha az ember bátran lép ismeretlen útra, akkor ezt az égiek is megtámogatják. Ez kézzel meg nem fogható, ámde szívvel érezhető támogatás, amely jön valahonnan. Amúgy ezt mondtam is: Uram vigyél engem oda, ahol nekem dolgom van! A televíziózást tizenkilencben abbahagytam, figyeltem mire volna ingerenciám. Nem dúskálhattam ajánlatokban, nem nagyon jöttek, de türelmesen kivártam, mi lesz az ahol dolgom van. Hangosan kimondtam, hogy szeretnék valami új feladatot, olyat ami új kihívások elé állít, ahol tudok újat mutatni, tenni. Valahogy ide vezetett az út. Dunakesziről átköltöztünk Erdőkertesre. Vágytam erre a nyugalomra, csendre amit ez a jó értelemben vett vidéki élet jelent. Szükségem van ezekre a rezgésekre.
- Eldöntötted, ide szerződsz?
- Megpályáztam, Pásztor Laci doktor polgármester úr nyitott volt, támogatott. Hagytam hogy a dolgok megtörténjenek. Belecsöppentem egy vadonatúj világba, van tervem arra, hogy mit szeretnék megvalósítani, közölni a tisztelt nagyérdeművel, kedves polgártársaimmal. A leköszönő igazgató asszony - Pallag Katalin - egy csodálatos szakember, aki részévé vált ennek az intézménynek. Ő is segít abban, hogy beletanuljak a szakmába. Ismeri és támogatja a terveimet is. Folytatom a tradicionális közművelődési programokat, szándékozom a színjátszó szakkört feléleszteni, már csak a szakmám miatt is. Nagyon számítok a fiatalokra, rájuk akarok építeni. Célom játékosan még jobban megismertetni, megszerettetni velük varázslatos anyanyelvüket. Felhasználva a költészet, próza eszköztárát.
- Milyen jelekre figyeljenek az Erdőkertesiek ?
- Kivárással és türelemmel  vagyunk egymás iránt meg a helyzet iránt is. A vírus járvány merőben új helyzetet teremtett.  Rajtunk múlik, hogy hosszú távon eltávolítja, vagy közelebb hozza az embereket. Elvész az emberi közvetlenség - nincs kihez szólni -  hiszen virtuális térben dolgozunk, tanulunk, kapcsolódunk ki. Ez elég nehezen tud működni egy olyan intézményben, mint a művelődési ház.
- Ismertséged bevonzza a látogatókat a programokra, számolsz ezzel?
- Igaz, de van itt más is! Nyolcvan szakkörnek ad otthont a Faluház az ultizóktól a nyugdíjasokig. Klubjaink hibernált állapotban vannak. Meghatározó lesz az újrakezdéskor, hogy az emberekbe sulykolt félelmet milyen gyorsan tudják leküzdeni, vállalva azt, hogy közösségbe menjenek. Ez hamarosan kiderül. Ha minden a normális mederben megy, akkor egy egészséges nyitás előtt állunk.  
Készülünk, szeretnénk megmutatkozni, színvonalas, tarka, szabadtéri előadásokat színpadra állítani - játszóhelyül használva még a főteret is. Ezáltal ismét találkozhatunk, szórakozhatunk együtt.

megjelent: a Kistérség Magazin 2021 áprilisi számában
a fotó: Szőke Zoltán Facebook oldaláról való

2017. április 11., kedd

Tó ahol a vonat megáll

Szélesítik az Árpád utat, tán még a járdának is jut hely, a kismamák biztonságban tolhatják a babakocsit, és könnyebb a Pamut tóhoz jutni. Micsoda szerencsénk van ezekkel a tavakkal. A város középétől nem több mint tíz perces séta és már a víz partján vagyunk. Még a vonat is megáll itt. Horgász tó. Nincs lubickolás (húsz éve még „nudiztunk” is az éj leple alatt). Eszembe jut az a fülledt nyári éjszaka, amikor az erdő szélén álló "kispolszki" hátulján nyerte vissza egyensúlyát a már nem szomjas barátunk. A tóba gurítva a csepp autót, a benne „pajtáskodó” fiatal pár nem kis ijedelmére. 


De térjünk vissza a vizekhez, halakhoz. Kalauzom Kiss Gusztáv, Magyar Pamutipari Horgászegyesület elnöke. Csak „szárazedzést” tartunk, csípőprotézis műtétje után lábadozik otthon. Kávét főz, beszélgetünk, inkább csak ő mesél.  
Ahogy kisüt, a nap mindenki horgászni akar, kevés a havi két fogadónap a horgászjegyek eladására. Igaz, ami igaz, sokáig borította jég a vizet, kiéheztek a pecások. Kétszáz ötven kilónyi, háromnyaras pontyot telepítettek, még csukát is sikerült szerezni. Szépen telelt a tó is meg lakói is. Meglepi, hogy huszonnyolc darab nyolc-tíz kilós ponty is költözött a Pamut tóba. Ezek beszerzése nagyon nehéz, mert bojlisok akár tízezer forintot is adnak darabjáért. (A bojlis horgászmódszer Angliából indult hódító útjára, évtizedekkel ezelőtt, célzottan a nagy pontyok horgászatára fejlesztették ki. Magyarországi megjelenését követően azonban még nem volt ismert a „Catch & Release !” („Fogd meg, és engedd vissza!”), ami mára már egy magát bojlis horgásznak valló személy tudástárában a legalapvetőbb fogalom. Ezzel elérhető, hogy a nagytestű pontyok a fárasztás és a bojlizásnál elengedhetetlen műveletek után tovább élhetnek éltető elemükben, a vízben. A szerk.)

A tó vízminősége nagyon jó, évente vizsgálja a vízmintát a MOHOSZ laborja, nem is drágán. A Sződ-Rákos patak percenként tízezer literrel frissíti a halak életterét. 


A tó, a víz, a horgászat komoly közösség alakító megtartó erő.
A fiatalabb, a Z, generáció képviselői is szíven áztatják a zsinórt a tizenéveseknek szervezett horgásztáborban. Négy szezonon át folyik a képzés. Első évben napközis rendben. A második évben már bentlakásossal. A negyedik nyáron pedig tiszai, balatoni horgásztúra is szerepel a programban.
Középiskolás korukra átmenetileg feledésbe merül a horgászat. Beszélik, hogy nem annyira a tanulás, mint inkább a csajozás lép a helyébe. Aztán a második X után ugyanők ismét felkeresik a horgászhelyeket, megtéve ezzel az első lépést a felnőtté válás útján.  
Szeptember második szombatján idén is lesz családi nap. Ilyenkor tucatnyi bográcsban fő a halászlé. Az egyesület nyolcvan, száz kiló hallal támogatja a versenyt. Megvendégelik az Ivacson lakókat, vagy hetven literes bográcsban készítenek kóstolót számukra. Profi szakács is tagja zsűrinek egy is, ám a döntő szó itt is a városvezetőé. Ő vigyázza, hogy a döntés minden esetben pártatlan legyen. Csak a rossz nyelvek mondják, hogy azért nyer minden évben más csapat, hogy a következő évben is legyen elég résztvevő. Ugye nem ülnek fel ennek a pletykának?


Aki pedig nem horgászik, igyon egy pofa sört a tóparti sörsátorban, térjen be a veresi csárdába, (mi csak lóbárnak hívjuk, a lovas törzsvendégek miatt), vagy üssön párat a vadkacsához címzett teniszklubban. Lényeg: lazítson, érezze jól magát itt a vízparton.

2017. március 25., szombat

Rémálom-hegyi tó



A GPS Álom-hegyi tározóként ismeri úti célomat, de legalább ismeri.  Boldogság gurulni a leaszfaltozott Krajcár utcán. Ám az öröm nem tart soká. Isteni szerencse, hogy a napokban esett, így a nedves homokon gond nélküli az előrejutás, egy darabig legalább is. A kitermelt fák gyökereit rendre az út szélére hordák, kijelölve ezzel a haladás vonalát. Meg lehetőséget teremtve egy gerilla szemétlerakó létrehozására. Még jó hogy erősen kell figyelnem az útra, kevéssé hat így rám az út menti szemétdomb.



Vicces kedvében lehetett, aki az Álom-hegy nevet adta ennek a területrésznek. Mert ez inkább rémálomba illik, arról nem is beszélve, hogy hegynek nyoma sincs. Mind a két kezem tele van az autóval, míg átküzdöm magam egy jókora saras kátyún. Sehol egy teremtett lélek, csak a szél fütyül. Nem tudom, merre forduljak, gépkocsi keréknyomot kutatok magam előtt, de csak lópatkók lenyomata látszik a homokon. Nem sok jóra számítok.
Most egy nagyobb és egy kisebb gödör sejteti a tavak medrét. A nagyobbikban a talaj- és csapadék víz fodrozódik. A kisebbik száraz, közepén magányos féri áll kutyájával.  Tó készül itt, nem is akármilyen. Tizennégy hektáros vízfelület állna a többi tóról száműzött csónakázók és a megtűrt vízi sportolók rendelkezésére. Öt éve határozott erről a város képviselő testülete.
Aztán eltelt öt év.
Álomszerű az is, hogy mennyire nincs tájékoztatás a beruházással kapcsolatban. Hírlik, hogy a város megtisztított szennyvize is táplálná a tavat. Hogy mikor lesz készen? Miből épül meg? (Ismert Veresegyház pénzügyi helyzete.)  Ez az ezerforintos kérdés.
Csak remélni lehet, hogy nem parcellázzák fel a tó partját és nem szaporítják tovább a város lakóinak számát. tovább terhelve, túlterhelve a város költségvetését. Épp a napokban szavazott meg a betelepülést mérsékelni szándékozó adót a képviselő testület.

Szóval annyit lehet tudni, hogy nem lehet tudni semmit.

Ma érkezett:
Névtelen új megjegyzést írt a(z) "Rémálom-hegyi tó" című bejegyzésedhez:

Kérlek, gyere el újra és nézd meg mi történik. Már nem csak rémálom, hanem szörnyűséges pusztítás folyik a területen. :-( És nincs megállás sajnos...