Ha azt kéne röviden leírnom, hogy végül is mitől kiváló ez a
csapat, akkor valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy igazán „nyersen játsszák” a
progressziót. Itt nem beszélhetünk progresszív rockról vagy progresszív
metalról vagy szimplán fúziós ihletettségről. Ez a szó legpőrébb értelmében
progresszív ZENE. Vannak rockosabb, metalosabb darabok, amelyekben meglapul egy
kis Dream Theater/Liquid Tension Experiment, de én sok helyen mintha Presser
Gábor Electromantic lemezének hatását érezném (ettől függetlenül fogalmam
sincs, hogy ismerik-e egyáltalán). Amihez hangulatilag és főleg gitárjátékban
hasonlítani tudnám az az én személyes kedvencem, méghozzá a rövid időn belül
feltűnt és eltűnt, lengyel Crystal Lake együttes.