2021. június 8., kedd

 Remélem nem csak a csoportkörig tar az olimpia... 

Bíró Blanka Vácrátóton nőtt fel és a Váci NKSE-ben kezdett kézilabdázni. Itt fejlődött élvonalbeli kapussá. A most huszonhat esztendős játékos máris figyelemre méltó sikereket tudhat magáénak. A Vácot töltött évek alatt sikerült bekerülnie a felnőtt válogatottba. Öt éve lépett először pályára világversenyen, a hazai rendezésű, Európa-bajnokságon. Még abban az évben átigazolt a Ferencvárosba. Következő évben, a kecskeméti Magyar Kupa döntőjében Bíró Blankának ítélték a "Torna legjobb kapusa" címet. A 2017 esztendő további sikereket is hozott a tehetséges hálóőrnek. Csapatával megnyerte a Magyar kupát és a Bajnokok ligája legjobb fiatal játékosa kitüntető címet is megkapta.
Tavaly őt választották meg az Év kézilabdázójának.  Múlt év novemberében a válogatott kapus újabb, két évre írt alá Fradi női kézilabdacsapatának.


- Megvallom a női kézilabda RABJA vagyok, így csupa nagy betűvel. A tesóm a Vasasban kézilabdázott és szinte a Fáy utcában éltünk. Az idők múltával sok minden megváltozott ami a játékot illet, többek között a mai meccseket nem nevezhetem úri dámák tea-délutánjának.
- Igen a játék nagyon felgyorsult nekem, mint kapusnak, az a szerencsém, hogy a játékosokkal fizikai kontaktjaim nincsenek, hacsak a bivalyerős lövéseket nem említem. Rendesen megsuhintják a labdát a lányok, de ebben nőttem fel, megszoktam, nem új számomra, bár nem mindig kellemes.



- A kézilabda a versenyzőknek sport, a nézőknek szórakozás. A járvány miatt üres lelátók előtt játszani olyan lehet, mint színielőadást tartani kongó nézőtérrel. Ezt meg lehet szokni?
- Szerencsére az utolsó pár fordulót már nézők előtt játszottuk, megszokni nem lehet, mindig nagyon rossz üres csarnokban játszani. Annyit azonban megtanultunk, hogy aki rövidebb idő alatt, jobban alkalmazkodik az kerül ki győztesen. Nem agyaltunk rajta, elfogadtuk, de tény nagyon jó újra közönség előtt játszani.

- Nagyon úgy tűnik, hogy a Tokiói olimpián sem lehetnek jelen nézők.
- Nem tudom, hány magyar szurkoló buzdította volna a csapatot, nem gondolom, hogy túl sokan lennének, de mit mondtam, elfogadjuk.

- Látlak a pályán, a lányok mennek előre mint a gőzhenger te pedig ott állsz egyedül a kapud előtt. Tennél valamit, segítenél és nincs rá lehetőséged.
- Ha megy elől a támadójáték akkor nincs gond, sikeresek lányok. Ez az idő nekem arra van, hogy szusszanjak egyet, feltöltődjek egy sikeres védésből, regenerálódásra használom, erőt gyűjtök, elfelejtem a kapott gólt. Ha eredménytelenek a támadások, akkor bizony benne van az emberben ez a tehetetlen érzése.



- Meccs közben a szájakról leolvasható "gyerünk" , "meg tudod csinálni" , "csak így tovább" élsz ezzel, vagy szakember segít átlendülni a holtpontokon?
- Persze, én is mondom a magamét a mérkőzés hevében, főleg, ha gólt kapok. A védekezés fontos része, hogy szóban "igazgatom" a védőket, segítve ezzel is a helyezkedést, a sikeres védekezést. A kommunikáció a kézilabdában nagyon szükséges és fontos dolog. A kapuból folyamatosan mondom az instrukciókat a lányoknak, lehet, hogy egy szó is segít, amit fél füllel hall meg a védő.
Amikor üresek voltak a lelátók ezt tisztán hallottuk, most a közönség buzdítása elnyomja, csak mi halljuk a pályán.

- Mondják, hogy a profi sport a versenysport sok áldozatot kíván, lemondással jár. Az utóbbi időben mi az amit szívesen megtettél volna, de végül is beáldoztad?
- Nem tudok ilyet mondani, úgy rendeztem be az életemet, hogy mindent a kézilabdának rendeltem alá. Ez volt a természetes már a kezdetektől. Az iskolai bulik, kirándulások tizedikes koromtól elmaradtak. Megtörtént, hogy visszatérve a suliba mesélték, hogy milyen jó lett volna, ha én is ott vagyok, de egy-egy bulinál a kézilabda sokkal, de sokkal többet tud adni. Ha áldozatot hozok is nem kesergek tudom, hogy ez ezzel jár.

- Arról pontos képet alkothatunk hogyan készültök, játszotok hiszen látjuk a közvetítéseket, de hogyan ünnepeltetek például a csodás győri győzelem után?
- A győri meccs után sok időnk nem volt ünnepelni, nem volt bulizás, mert szombaton ismét pályára léptünk. Ezután minden meccsen már az aranyéremért mentünk mindenki érezte ennek a súlyát. Arra figyeltünk, hogy erőt gyűjtsünk. Pihentünk, készültünk a következő meccsre. Reméljük, hogy a bajnokság utolsó meccse után önfeledten ünnepelhetünk. Az évzáró keretein belül biztosan lesz valami, de addig még van három meccs.



- Ha abbahagyod a profi sportot hova fordítod az életedet, gondolkodsz ezen ?
- Egyelőre nem, a gimnáziumot is ezért választottam, mert nem volt semmi konkrét elképzelésem. Úgy vagyok vele, hogy bízom abban, hogy a kézilabda által kialakulhat majd valami.

- Vegyük elő a kristálygömböt, mit jósolsz az olimpiára?
- Ez egy nagyon jó kérdés, elég kemény csoportba kerültünk, abban bízom ,hogy nem csak a csoportkörig tart az olimpia, hanem tovább is talpon tudunk maradni.

- Így legyen!


Forrás: Wikipédia
Fotók: Facebook
Megjelent a Kistérség újság májusi számában

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése