Tó ahol a vonat megáll

Szélesítik az Árpád utat, tán még a járdának is jut hely, a kismamák biztonságban tolhatják a babakocsit, és könnyebb a Pamut tóhoz jutni. Micsoda szerencsénk van ezekkel a tavakkal. A város középétől nem több mint tíz perces séta és már a víz partján vagyunk. Még a vonat is megáll itt. Horgász tó. Nincs lubickolás (húsz éve még „nudiztunk” is az éj leple alatt). Eszembe jut az a fülledt nyári éjszaka, amikor az erdő szélén álló "kispolszki" hátulján nyerte vissza egyensúlyát a már nem szomjas barátunk. A tóba gurítva a csepp autót, a benne „pajtáskodó” fiatal pár nem kis ijedelmére. 

De térjünk vissza a vizekhez, halakhoz. Kalauzom Kiss Gusztáv, Magyar Pamutipari Horgászegyesület elnöke. Csak „szárazedzést” tartunk, csípőprotézis műtétje után lábadozik otthon. Kávét főz, beszélgetünk, inkább csak ő mesél.  

Ahogy kisüt, a nap mindenki horgászni akar, kevés a havi két fogadónap a horgászjegyek eladására. Igaz, ami igaz, sokáig borította jég a vizet, kiéheztek a pecások. Kétszáz ötven kilónyi, háromnyaras pontyot telepítettek, még csukát is sikerült szerezni. Szépen telelt a tó is meg lakói is. Meglepi, hogy huszonnyolc darab nyolc-tíz kilós ponty is költözött a Pamut tóba. Ezek beszerzése nagyon nehéz, mert bojlisok akár tízezer forintot is adnak darabjáért. (A bojlis horgászmódszer Angliából indult hódító útjára, évtizedekkel ezelőtt, célzottan a nagy pontyok horgászatára fejlesztették ki. Magyarországi megjelenését követően azonban még nem volt ismert a „Catch & Release !” („Fogd meg, és engedd vissza!”), ami mára már egy magát bojlis horgásznak valló személy tudástárában a legalapvetőbb fogalom. Ezzel elérhető, hogy a nagytestű pontyok a fárasztás és a bojlizásnál elengedhetetlen műveletek után tovább élhetnek éltető elemükben, a vízben. A szerk.)

A tó vízminősége nagyon jó, évente vizsgálja a vízmintát a MOHOSZ laborja, nem is drágán. A Sződ-Rákos patak percenként tízezer literrel frissíti a halak életterét. 

A tó, a víz, a horgászat komoly közösség alakító megtartó erő.

A fiatalabb, a Z, generáció képviselői is szíven áztatják a zsinórt a tizenéveseknek szervezett horgásztáborban. Négy szezonon át folyik a képzés. Első évben napközis rendben. A második évben már bentlakásossal. A negyedik nyáron pedig tiszai, balatoni horgásztúra is szerepel a programban.

Középiskolás korukra átmenetileg feledésbe merül a horgászat. Beszélik, hogy nem annyira a tanulás, mint inkább a csajozás lép a helyébe. Aztán a második X után ugyanők ismét felkeresik a horgászhelyeket, megtéve ezzel az első lépést a felnőtté válás útján.  

Szeptember második szombatján idén is lesz családi nap. Ilyenkor tucatnyi bográcsban fő a halászlé. Az egyesület nyolcvan, száz kiló hallal támogatja a versenyt. Megvendégelik az Ivacson lakókat, vagy hetven literes bográcsban készítenek kóstolót számukra. Profi szakács is tagja zsűrinek egy is, ám a döntő szó itt is a városvezetőé. Ő vigyázza, hogy a döntés minden esetben pártatlan legyen. Csak a rossz nyelvek mondják, hogy azért nyer minden évben más csapat, hogy a következő évben is legyen elég résztvevő. Ugye nem ülnek fel ennek a pletykának?

Aki pedig nem horgászik, igyon egy pofa sört a tóparti sörsátorban, térjen be a veresi csárdába, (mi csak lóbárnak hívjuk, a lovas törzsvendégek miatt), vagy üssön párat a vadkacsához címzett teniszklubban. Lényeg: lazítson, érezze jól magát itt a vízparton.

Rémálom-hegyi tó

A GPS Álom-hegyi tározóként ismeri úti célomat, de legalább ismeri.  Boldogság gurulni a leaszfaltozott Krajcár utcán. Ám az öröm nem tart soká. Isteni szerencse, hogy a napokban esett, így a nedves homokon gond nélküli az előrejutás, egy darabig legalább is. A kitermelt fák gyökereit rendre az út szélére hordák, kijelölve ezzel a haladás vonalát. Meg lehetőséget teremtve egy gerilla szemétlerakó létrehozására. Még jó hogy erősen kell figyelnem az útra, kevéssé hat így rám az út menti szemétdomb.

Vicces kedvében lehetett, aki az Álom-hegy nevet adta ennek a területrésznek. Mert ez inkább rémálomba illik, arról nem is beszélve, hogy hegynek nyoma sincs. Mind a két kezem tele van az autóval, míg átküzdöm magam egy jókora saras kátyún. Sehol egy teremtett lélek, csak a szél fütyül. Nem tudom, merre forduljak, gépkocsi keréknyomot kutatok magam előtt, de csak lópatkók lenyomata látszik a homokon. Nem sok jóra számítok.

Most egy nagyobb és egy kisebb gödör sejteti a tavak medrét. A nagyobbikban a talaj- és csapadék víz fodrozódik. A kisebbik száraz, közepén magányos féri áll kutyájával.  Tó készül itt, nem is akármilyen. Tizennégy hektáros vízfelület állna a többi tóról száműzött csónakázók és a megtűrt vízi sportolók rendelkezésére. Öt éve határozott erről a város képviselő testülete.
Aztán eltelt öt év.

Álomszerű az is, hogy mennyire nincs tájékoztatás a beruházással kapcsolatban. Hírlik, hogy a város megtisztított szennyvize is táplálná a tavat. Hogy mikor lesz készen? Miből épül meg? (Ismert Veresegyház pénzügyi helyzete.)  Ez az ezerforintos kérdés.
Csak remélni lehet, hogy nem parcellázzák fel a tó partját és nem szaporítják tovább a város lakóinak számát. tovább terhelve, túlterhelve a város költségvetését. Épp a napokban szavazott meg a betelepülést mérsékelni szándékozó adót a képviselő testület.

Szóval annyit lehet tudni, hogy nem lehet tudni semmit.

Ma érkezett:
Névtelen új megjegyzést írt a(z) "Rémálom-hegyi tó" című bejegyzésedhez:

Kérlek, gyere el újra és nézd meg mi történik. Már nem csak rémálom, hanem szörnyűséges pusztítás folyik a területen. :-( És nincs megállás sajnos...

A tehénszaros Audi esete Kedvessel.

Mottó: A Nagy- Politikát a Nagypolitikusok csinálták, Nagyembereknek. A kis-politikát meg a kispolitikusok, a kisembereknek.

Egy tárca vezetője – minden bizonnyal - Nagypolitikusnak számít. Ha a Nagypolitikus mond, vagy tesz valamit az rögvest a Nagy-politika részévé leszen.

A Nagy- Politika csak a nagy dolgokra összpontosít, benne van a nevében is.  Így történt ez ma is. A miniszteri gépkocsi konvoj útra kelt, és meg sem állt Mezőfalváig.

Az állami Audi kerekei freccsentik szét, a privát tehénlepényeket az istálló udvarán.

(Ekkor nézett ki Anti a Sarki Kocsma ablakán és látta amint a levélhordó beoson a szemközti házba, a kikapós özvegyhez, a Mancihoz. Már megint ehhez a tehénhez jöttek!?- mondta, csak úgy maga elé mormolva.)

Bizony, egy rég nem látott Kedveshez érkezett a miniszteriális kompánia.  

Az istállóban tornyosuló, fehér köpenyes, nejlonsapkás, hozzáértők gyűrűjében állt Kedves, a szépen lecsutakolt, jól tejelő, 12 éves, szarvasmarha.

Mindenki mosolygott, örömmel simogatták, lapogatták a tehénke porcikáit, csak akinek a faránál jutott hely az nyugtalankodott kissé…

Százharminc-ezer liter tej, ennyi macskafröccsöt adott a világnak a mezőfalvai patás. Szép teljesítmény, egy élet munkája. Beszédek, kamerák, riporterek, Van ok megtapsolni, még piros szalagot is kötnek a nyakába.

De minden ünneplés véget ér egyszer. Sietni kell a fővárosba.

Holnap parlamenti ülés. A tárca első embere újabb ötlettel áll majd elő, a hazai mezőgazdaság megváltására. 

Meg  tapsolják majd és  piros  pántlikát kötnek a nyakába.  

Horváth G. István