A szerencse legkisebbik fia
Kati néni kedves, mosolygós soványka matematika tanárnő volt,
számolatlan kisgyermekkel a családjában. Ám minden kedvessége nyomtalanul
eltűnt, amikor szaktárgyára került a sor. Megígérte, hogy ha nem tanulunk,
megbuktatja Rita lánybarátomat és engem is. Úgy ahogy összekaptuk magunkat
kicsi kettessel és nagy tanári jóindulattal befejeztük az utolsó tanévet.
Hét ágra sütött a nap, megmártóztunk a vízben, ittunk egy
pikoló világost a Bíbicben. Három nap alatt tisztességesen lebarnultam és
elsajátítottam a Pitagorasz-tétel bizonyítását. Az érettségi szünet hátralévő
részében ki-ki alapon birkóztuk a matekkal. Valahogy nem jutottam tovább.
Mondtam is a Ritának, hogy a harmincnyolc tételből csak a Pitagoraszt
tudom, de azt nagyon.
Hétfőn reggel nyolckor kezdődött az írásbeli. De nem nekem,
mert én fél kilenckor ébredtem. Kati néni meg az osztályfőnököm a lépcső
tetején állva tördelték a kezüket,
figyelték az érkező villamosokat, hátha pont ezzel érkezem. Tízre már be is
értem a gimibe. Már csak egy tollat kellett kölcsönkérnem és az esélytelenek
nyugalmával írhattam a dolgozatomat. Kevesebb időm maradt a dolgozatírásra, de
nem kerültem időzavarba, mert a papírra
vethető tudományom sem volt sok. Utolsónak érkeztem és elsőnek adtam be a
dolgozatot. Egy harmatgyenge kettessel léptem tovább a szóbeli felé.
A folyosón gyülekezik a 4b osztály a matek szóbelire.
"Anuzia" még most is magol, örök eminens. Névsor szerint haladunk, Horváth Rita előtt hívnak be. Vadidegen emberek ülnek egy hosszú, piros drapériával
letakart asztal mögött. Kati néni a matektanárnő az egyetlen ismerős. Előtte
legyező alakban kiterítve mind a harmincnyolc tétel. Szuggerálom a cetliket és
az egyik láthatóan kijjebb áll a többitől. Ez a jel, kihúzom. Nem hiszek a
szememnek: Ismertesse a Pitagorasz-tétel bizonyítását. Az egyetlen tétel,
melyet kidolgoztam, megtanultam. Gyorsan
leülök az első padba, egyfolytában azon rugózok, hogy én vagyok a szerencse
legkisebbik fia. Kimegyek a táblához, levezetem a tételt, kapok egy négyest.
Kati néni szerint illúzió lenne, ha kettesnél jobb matematika jegy kerülne az
érettségi bizonyítványomba. Így is lett. Mázlimat széltében hosszában meséltem
csodálkozó csemetéimnek.
Csak a harminc éves érettségi találkozónkon mesélte a Rita,
hogy anyukája jó barátnője volt a matek tanárnőnek és így jutott el hozzá az
információ, hogy csak ezt az egy tételt sikerült megtanulnom. Ezért
"csúszott" előrébb pont a Pitagorasz-tétel bizonyítás a tételsorból.
Ennyit a szerencse legkisebbik fiáról.
