Ez az életpálya nekünk nem pálya

Nem örültek beszélgető társaim annak, hogy nevük, iskolájuk neve, helye nyilvánosságra kerüljön. Tartanak attól, hogy hátrányuk lehet belőle. Ez nem is alaptalan, mert mint egyikük elmondta: "Ha valakit kirúgnak, hiába megy el másik iskolába, minden központosítva van, tudni fogják róla, hogy ő volt a renitens, és nem veszik fel. És ez így is lesz, amíg ez a központosított rendszer van."

 

Márta egy Pest-megyei középiskola tanára. Szakmája elismert képviselője, tanít, ír, publikál. A diákjai imádják.

- Körülbelül hányan lehetnek a sztrájkolók ?

- Negyven százalék, vagy ötven, de ez azt jelenti, hogy például a végzős osztályok óráit megtartják, mivel a végzősöknek van még körülbelül egy hónapjuk, hat hetük az érettségiig. Bizonyos órákat nem tartanak meg. Van egy táblázat minden napra, hogy a helyettesítéseket az igazgatóhelyettes meg tudja csinálni. És ezt előre mindig táblázatba beírja mindenki, hogy igen, nem.

 - Azt gondoltam, hogy leáll az egész iskola, mindenki hazamegy.

- Nem, nem, semmiképpen sem.

- A legfontosabb követelések?

- Mindenkinek más. Van, aki a pályája elején van, az nyilván más motiválja, mint aki a pályája végén van. Például ha lehetek személyes, akkor engem leginkább a gyerekek terhei zavarnak, mert a gyerekeknek heti harmincöt, harminchat órája van. Azért az nagyon sok, hogyha megnézzük főleg, hogy minimum egy nyelvvizsga kötelező nekik. Oké, hogy kétszáz éve tanulják a nyelvet, de akkor is le kell vizsgázniuk.  Heti harminchat óra az iskolában és akkor ha naponta csak egy órát tanul otthon a gyerek, akkor már réges-rég túlteljesítette a szülei egy negyven órás munkahelyét.

 - A másik, ami nagyon bántó, az, hogy meg van osztva a pedagógus társadalom, hiszen a szakközépiskolákat kivették a közalkalmazotti jogviszonyból és tanáraik többet keresnek, azzal a felkiáltással, hogy ők  piaci alapon működő szakmákat tanítanak. Ugyanazt a munkát végző szakközépiskolai tanár többet keres, mint egy gimnáziumi tanár. Ez sem egy rokonszenves dolog.

 - Jutalomra nincs lehetőség, semmire soha. Tehát hogyha van egy országos tanulmányi versenyen induló diákja, akkor épp úgy nem kap semmit, mint aki lógatja a lábát és nulla pluszt csinál. Tehát, hogy nincs megkülönböztetés. Reménytelen, nincs motiváció vagy köszönet, se karácsonykor, se pedagógusnapkor, semmikor.

- Iszonyúan megnőtt az adminisztráció. Ránk kényszerítettek például egy Kréta nevezetű rendszert, amiben vezetni kell az órákat, és ez annyira nehézkes. Egészen más rendszert, egységes rendszert használnak Európában, amiben mi nem vagyunk benne, és a miénk az sokkal agyatlanabb.

Az ötven órás közösségi munka nyilvántartási is terhet jelent.

- Miért pont most háború idején, parlamenti választás előtt?

- Ha nekem megmagyarázza valaki, hogy a háború hogy függ össze a tanári sztrájkkal, akkor megeszem a kalapom. Nem most kezdődött, ugye 2016-ban kezdődött, amikor elfogyott a cérna. Ugyanis mindig az van, hogy nekünk állandóan tekintettel kell lenni a szülőre, tekintettel a gyerekre. És mi tekintettel voltunk. Csak az a baj, hogy fogyni kezdett az a korosztály, aki a derék had volt. Elkezdtek elmenni nyugdíjba. És nincs utánpótlás. Például úgy van nálunk matektanár, hogy egy másik iskolából elcsábítottuk, ahol most nincs.

- Milyen megoldással lennétek elégedettek?

- Üljön le velünk valaki tárgyalni, ott kezdjük! Merthogy eddig senki nem tárgyalt velünk érdemben.

Krisztina egy Duna menti városban tanít. Képzett mesterpedagógus, mindene a munkája. Nem sztrájkol, mert nem sztrájkolhat. A miértjét így magyarázza:

 - Kiadták február 11 én ezt a sztrájktörvényt - 36/2022 törvény 1 § 8 bekezdés - fejből tudjuk. Akik SNI ( sajátos nevelési igényű, mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása a szerk.) gyerekekkel foglalkoznak azok nem sztrájkolhatnak. A mi iskolánkba enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek járnak, tehát abszolút ránk vonatkozik ez a bekezdés. Minden óránkat meg kell hogy tartsuk, nekünk nem szabad sztrájkolni. 

- Amúgy sztrájkolnál?

- Azt hiszem igen.

- Mi a kiváltó ok?

- Azt gondolom, hogy most volt az utolsó csepp a pohárban. Ahogy így beszélgetek a kollégáimmal - van köztük mindenféle korosztály - elkeseredettek, hogy mi már sztrájkolni sem sztrájkolhatunk, meg mi vagyunk a társadalom alja. Az első online oktatástól kezdődően, a másodikon át annyira ellenünk hangolódtak a szülők, hogy nem csinálunk itthon semmit, csak kávézgatunk és ők dolgoznak a pedagógusok helyett.  Már mindenki utált bennünket.  És akkor sztrájkolni sem lehet, például a jobb fizetésért.

Van olyan pályakezdő kollégám aki nettó száznyolcvanezret keres, és ha beteg a gyerek, táppénzre megy csak százötvenezret visz haza. Az albérletét alig tudja kifizetni.
Vagyunk mi, a negyvenes korosztály, akik gyerekeik miatt is érintettek vagyunk. Brutális mennyiségű tananyaggal küzdenek meg, heti harmincöt tanórájuk van a középiskolában. Amikor a pedagógusnak huszonhat órája van egy héten. Egy első osztályos gyerek huszonöt órát ül az iskolában, minden héten.
Nemcsak, az óraszámuk magas de belezsúfolnak olyan mennyiségű tananyagot amihez legkevesebb elsajátítást és begyakorlást tartalmazó tanórát rendelnek. Képtelenség, hogy elmélyüljön az a szorzótábla vagy az alapműveltséghez tartozó olvasási készség.  Elvesztek a gyerekek is.

Melyik ujját harapja meg a pedagógus? Térjen el a tantervtől és inkább tudjon a gyerek, vagy csináljon mindent pontosan a tanterv szerint és akkor belebukik. Ez a szorongás kíséri mindegyikőnket.

- Van valóban életpálya modell számotokra, vagy csak beszélnek róla?
- Megcsinálták nálunk is a nagyobb fizetés reményében. Harminc éve a pályán lévő pedagógusok nekiálltak, rákészül fél évet, megcsinálták, három hónapon át lelkiismeretesen töltögeti fel a kötelező részeket az internetes felületre. A végén elkészült  egy hatvan oldal körüli szakdolgozat. Fél egy év elteltével meglátogatnak és egy háromfős bizottság kilenc indikátor alapján pontoz, százalékot állapít meg. Úgy emlékszem  60 %  fölött átmentél és lehetsz gyakornokból pedagógus I, vagy pedagógus I ből pedagógus II. Tíz-tizenkét ezer forinttal lesz több a fizetésed. Hol van itt az arányosság a ráfordított idő és magasabb fizetés között? Sehol. Ez nekünk nem  pálya ez maga az élet! Arról nem beszélve, hogy a családtól veszed el ezt az időt, mert ezt a munkát otthon végzed.

- Béremelés?
- Van az alapfizetésünk és kapunk pótlékokat. Például osztályfőnöki pótlék, gyógypedagógiai pótlék és ágazati pótlék. Ezt az ágazati pótlékot emelték meg tíz százalékkal. A pótlékokról tudni kell, hogy bármikor adhatják és bármikor el is vehetik és meghatározott időre adják. Szóval nem a fizetésünket emelték meg.
- Egész héten kockás ingben jártunk. A gyerekek eléggé internet függők, hallottak erről, bár enyhén értelmi fogyatékosok, azt mondták, hogy igazunk van. Nyilván őket a lógás motiválta, de szívesen otthon maradtak volna.

Foto: Enyugat.hu

 

---------------------------------------------------------------------------------

 Mit akarnak a pedagógusok?

az állami intézményfenntartó központ átszervezését

a szakmai, gazdasági és munkáltatói önállóság visszaadását

a heti óraszám meghatározását legfeljebb heti 22 órában

a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők többletjuttatását

az átlagon felüli teljesítmény elismerését bérpótlék (444.hu)

 Recipe ferrum

Orosz órára helyettest kaptunk Erdélyiné személyben, aki a tanulószobásokat próbálta serkenteni leckéjük megírására, délutánonként. A tananyag feldolgozásában nem tudott segíteni, mivel a sakkon kívül semmihez sem értett - de ahhoz nagyon. Viszont igen hangosan volt képes rikácsolni, rémületbe ejtve környezetét. Amikor nem riogatta hangjával a terem diákjait  Csonka bácsival vívott késhegyig menő csatákat. Jó barátok voltak. Szerettük ha sakkozott, mert addig is csendben volt, így  zavartalanul olvashattuk Boccaccio Dekameronját a pad alatt. Ez volt az egyetlen könyv az ajánlott irodalomból, melyet mindenki elolvasott, akadt aki többször is.

Most azonban orosz óránkra jött be. Az osztály zöme nem volt tanulószobás, azt sem tudták ki ez az nő és mit akar itt. Kiderült, hogy oroszt helyettesíteni jött, meg az is, hogy egy kukkot sem tud ezen a nyelven, Ilyenformán a feleltetés lehetetlenné vált. Kiegyenesedtünk székeinken és nyugodtan tekintettünk az elkövetkező negyvenöt perc élé, itt baj nem érhet minket.  "Tapír" legújabb írását olvasta fel csekély érdeklődés közepette,  a Rita subaszőnyeget hurkolt a padon, a Mühlhauser  végre rásózott egy farmert a hokis Jean-ra. Mások hangosan beszélgettek nem törődve a katedrán kotló hisztérikával. Nem szívelhette a kirekesztést, rikácsolásba kezdett és annyira saját hatása alá került, hogy összeomlott a dobogón és elveszítette az eszméletét.

Dermedt csend. Elsőnek Kraszna a "Tapír" kapott észbe a maga módján az utolsó padban. Hüvelykujját lefelé fordítva fitogtatta latinos műveltségét: "recipe ferrum" . Röhög az osztály. Kiszi - az osztály KISZ titkára - magához ragadta a kezdeményesért. Majd azt mondtam rohant az igazgatói irodába jelenteni a történteket, de mivel kicsit duci volt csupán sietősre vette.

Kántorné, az igazgató helyettese, érkezett elsőnek, aztán a fél tanári kar.  Bármikor máskor szívesen láttuk volna, mert hatalmas keblei megmozgatták a serdülő fiú tanulók fantáziáját. A kémia tanárnő szalmiákszeszért szaladt a közeli szertárba. Egy szippantás és felápolták az eszméletlen tanerőt, kikísérték a teremből. Az igazgató-helyettes asszony erős esküvel fogadta, hogy egy diák nem sok annyi sem érettségizik le a negyedik b - ből. Komolyan vettük a fenyegetést, a néhány perce még kárörvendően röhögő osztály alaposan begyulladt. Világnézet óra a következő, Csonka bácsival. Körbe raktuk az asztalokat. Latolgattuk a kilátásba helyezett büntetés komolyságát.

Senki nem merte -  még a háta mögött sem -  így szólítani Dr. Csonka Ferenc latin-magyar szakos gimnáziumi tanárt. Ha megjelent makulátlan, sötétkék köpenyében a hosszú folyosó végén, az egész emelet elcsendesedett, még a Mühlhauser sem árulta tovább a "Tangón" vett Lee farmerokat.  Alacsony termet, köpcös alkat, erősen kopaszodott. Orra alatt tömött bajuszt viselt és szigorú tekintettel pásztázta a diáknépet, bozontos szemöldöke alól. Mindenkit magázott. Igazi régi vágású tanát - így tartották róla. Általában latint tanított, számunkra negyedikben a "világnézetünk alapjai" tárgyat oktatta. Szöges ellentétben állott az ő tanári gondolkodása, megjelenése, viselkedése és a tananyagban foglalt dialektikus materializmus.  Rémülten vettük észre, hogy az osztályajtóban áll. Azonnal elült a zsivaj, igyekeztünk az asztalokon át a helyünkre eljutni. Megvárta míg elhelyezkedünk, a konzervatív, kimért, mindig higgadt tanárember így szólt:

- Mit vagytok besz@rva, már jól van az öreglány, csak a vércukra esett le. Csak úgy zuhantak le a megkönnyebbülés mázsás kövei, szinte hallani lehetett. Pontosan tudta, hogy most erre van szükségünk.

Hogy a fegyelmen eset csorbát is kiköszörülje, Tapír barátommal kaptunk egy-egy intőt a következő szöveggel: "Órán a pad tetején ugrált"
Drága anyám nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen, amikor aláírta.

 A szerencse legkisebbik fia

Kati néni kedves, mosolygós soványka matematika tanárnő volt, számolatlan kisgyermekkel a családjában. Ám minden kedvessége nyomtalanul eltűnt, amikor szaktárgyára került a sor. Megígérte, hogy ha nem tanulunk, megbuktatja Rita lánybarátomat és engem is. Úgy ahogy összekaptuk magunkat kicsi kettessel és nagy tanári jóindulattal befejeztük az utolsó tanévet.

Hét ágra sütött a nap, megmártóztunk a vízben, ittunk egy pikoló világost a Bíbicben. Három nap alatt tisztességesen lebarnultam és elsajátítottam a Pitagorasz-tétel bizonyítását. Az érettségi szünet hátralévő részében ki-ki alapon birkóztuk a matekkal. Valahogy nem jutottam tovább. Mondtam is a Ritának, hogy a harmincnyolc tételből csak a  Pitagoraszt  tudom, de azt nagyon.

 Hétfőn reggel nyolckor kezdődött az írásbeli. De nem nekem, mert én fél kilenckor ébredtem. Kati néni meg az osztályfőnököm a lépcső tetején állva  tördelték a kezüket, figyelték az érkező villamosokat, hátha pont ezzel érkezem. Tízre már be is értem a gimibe. Már csak egy tollat kellett kölcsönkérnem és az esélytelenek nyugalmával írhattam a dolgozatomat. Kevesebb időm maradt a dolgozatírásra, de nem kerültem időzavarba, mert  a papírra vethető tudományom sem volt sok. Utolsónak érkeztem és elsőnek adtam be a dolgozatot. Egy harmatgyenge kettessel léptem tovább a szóbeli felé.

 A folyosón gyülekezik a 4b osztály a matek szóbelire. "Anuzia" még most is magol, örök eminens. Névsor szerint haladunk, Horváth Rita előtt hívnak be. Vadidegen emberek ülnek egy hosszú, piros drapériával letakart asztal mögött. Kati néni a matektanárnő az egyetlen ismerős. Előtte legyező alakban kiterítve mind a harmincnyolc tétel. Szuggerálom a cetliket és az egyik láthatóan kijjebb áll a többitől. Ez a jel, kihúzom. Nem hiszek a szememnek: Ismertesse a Pitagorasz-tétel bizonyítását. Az egyetlen tétel, melyet kidolgoztam, megtanultam.  Gyorsan leülök az első padba, egyfolytában azon rugózok, hogy én vagyok a szerencse legkisebbik fia. Kimegyek a táblához, levezetem a tételt, kapok egy négyest. Kati néni szerint illúzió lenne, ha kettesnél jobb matematika jegy kerülne az érettségi bizonyítványomba. Így is lett. Mázlimat széltében hosszában meséltem csodálkozó csemetéimnek.

Csak a harminc éves érettségi találkozónkon mesélte a Rita, hogy anyukája jó barátnője volt a matek tanárnőnek és így jutott el hozzá az információ, hogy csak ezt az egy tételt sikerült megtanulnom. Ezért "csúszott" előrébb pont a Pitagorasz-tétel bizonyítás a tételsorból.

Ennyit a szerencse legkisebbik fiáról.

Uram vigyél engem oda, ahol nekem dolgom van

Az Erdőkertesi Faluház és Könyvtár zárva. Tessék csengetni hirdeti egy nyomógomb fölé ragasztott cetli. Megnyomom, bemegyek, maszkom van, fertőtlenítem a kezeimet - kötelező. Alig csukom be magam mögött az ajtót már nyitom is újra, mert beszélgetőtársam, az új igazgató - Szőke Zoltán - egy jókor forgószéket cipel - tele van mindkét keze - és viszi az irodájába. Követem.

- Ez egy érdekes helyzet amibe került...

- Bocsánat kérhetem, hogy tegeződjünk, úgy érzem ezt a baráti hangnemet megengedhetjük magunknak.

- ...egy biztos környezetet hagytál magad mögött, - ahol jól feltaláltad magad -  és egy vadonatúj területre léptél át.

- Tizenkét éves korom óta foglalkozom a színházzal, televízióval, szinkronnal idestova negyven éve. Negyven év munkájának nem fordítottam hátat, de a televíziózás ebbéli lezárásával véget ért valami. Már nem éreztem jól magam abban a közegben.

- Milyen lehetőségek adódtak a váltása?

- Nem voltak alternatívák! Az élet megtanított arra, hogy ne vacilláljak. Ha megszületik bennem egy döntés és sokáig rágódom rajta az ugyanannyira nem egészséges, mintha benne maradnék abban a kondérban, hagynám, hogy égjen alatta a tűz és fortyogjon körülöttem a lé.  Ha érzek egy elhívást, nagyon rövid mérlegelés után tudok dönteni. A kihívás és a megújhodás az ami nagyon izgalmas, felpezsdíti az ember életét. Ha ugyanazt a fát vágom már huszonkettedik - huszonharmadik éve akkor megkóstolnék valami mást is. Igen, lehetnék formatervező grafikus is, a képesítésem éppen megvan hozzá, de a középiskolában jobban vonzott hogy létrehozzak magam körül egy olyan kis csapatot aki velem tart, együtt játszunk. Alakítottunk amatőr színjátszó csoportokat, ebben szerettem mindig is lubickolni.

- És itt megtaláltad azt a közösséget akikkel együtt játszhatsz?

- Ha az ember bátran lép ismeretlen útra, akkor ezt az égiek is megtámogatják. Ez kézzel meg nem fogható, ámde szívvel érezhető támogatás, amely jön valahonnan. Amúgy ezt mondtam is: Uram vigyél engem oda, ahol nekem dolgom van! A televíziózást tizenkilencben abbahagytam, figyeltem mire volna ingerenciám. Nem dúskálhattam ajánlatokban, nem nagyon jöttek, de türelmesen kivártam, mi lesz az ahol dolgom van. Hangosan kimondtam, hogy szeretnék valami új feladatot, olyat ami új kihívások elé állít, ahol tudok újat mutatni, tenni. Valahogy ide vezetett az út. Dunakesziről átköltöztünk Erdőkertesre. Vágytam erre a nyugalomra, csendre amit ez a jó értelemben vett vidéki élet jelent. Szükségem van ezekre a rezgésekre.

- Eldöntötted, ide szerződsz?

- Megpályáztam, Pásztor Laci doktor polgármester úr nyitott volt, támogatott. Hagytam hogy a dolgok megtörténjenek. Belecsöppentem egy vadonatúj világba, van tervem arra, hogy mit szeretnék megvalósítani, közölni a tisztelt nagyérdeművel, kedves polgártársaimmal. A leköszönő igazgató asszony - Pallag Katalin - egy csodálatos szakember, aki részévé vált ennek az intézménynek. Ő is segít abban, hogy beletanuljak a szakmába. Ismeri és támogatja a terveimet is. Folytatom a tradicionális közművelődési programokat, szándékozom a színjátszó szakkört feléleszteni, már csak a szakmám miatt is. Nagyon számítok a fiatalokra, rájuk akarok építeni. Célom játékosan még jobban megismertetni, megszerettetni velük varázslatos anyanyelvüket. Felhasználva a költészet, próza eszköztárát.

- Milyen jelekre figyeljenek az Erdőkertesiek ?

- Kivárással és türelemmel  vagyunk egymás iránt meg a helyzet iránt is. A vírus járvány merőben új helyzetet teremtett.  Rajtunk múlik, hogy hosszú távon eltávolítja, vagy közelebb hozza az embereket. Elvész az emberi közvetlenség - nincs kihez szólni -  hiszen virtuális térben dolgozunk, tanulunk, kapcsolódunk ki. Ez elég nehezen tud működni egy olyan intézményben, mint a művelődési ház.

- Ismertséged bevonzza a látogatókat a programokra, számolsz ezzel?

- Igaz, de van itt más is! Nyolcvan szakkörnek ad otthont a Faluház az ultizóktól a nyugdíjasokig. Klubjaink hibernált állapotban vannak. Meghatározó lesz az újrakezdéskor, hogy az emberekbe sulykolt félelmet milyen gyorsan tudják leküzdeni, vállalva azt, hogy közösségbe menjenek. Ez hamarosan kiderül. Ha minden a normális mederben megy, akkor egy egészséges nyitás előtt állunk.  

Készülünk, szeretnénk megmutatkozni, színvonalas, tarka, szabadtéri előadásokat színpadra állítani - játszóhelyül használva még a főteret is. Ezáltal ismét találkozhatunk, szórakozhatunk együtt.

megjelent: a Kistérség Magazin 2021 áprilisi számában
a fotó: Szőke Zoltán Facebook oldaláról való

Délutáni séta Vácrátóti kertben

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Márai Sándor